Schmidt Máriának a Heti Válasz 26. számában megjelent írása provokáció és hadüzenet. A szerző átlépett egy határt, s jobb, ha tisztán látjuk, mi ez a határ.
„Valójában a szerzőnek nem hiányoznak a vitapartnerek. Ő nem is kíván vitatkozni. Az emlékműről szóló vitát »áldatlannak« és »meddőnek« mondja. Arra viszont, hogy miért is lenne meddő ez a vita, nem tér ki. Mert akkor azt is el kellene mondania, hogy a hatóság soha, egyetlen napig nem tartotta megvitathatónak az emlékmű tervét: a látványtervet és a hivatalos szöveges leírást minden nyilvános előzmény vagy előzetes vita nélkül jelentették be. Azt, hogy az emlékmű nyilvánosságra jutott terve kész tény, maga a kormányfő is megerősítette, amikor egyik levelében rejtélyesen úgy fogalmazott, hogy az emlékmű vonatkozásában »nincs mozgástere«. Hogy értsük ezt? Ki az, vagy kik azok, akik korlátozzák a kormányfő mozgásterét?
Akárhogy is, vitáról soha nem volt szó. A szerző szerint erre nincs is szükség, a megszállási emlékművel semmi baj nincsen. A szobrot ő a »megbékélés« emlékművének látja. De vajon ki békül meg kivel? És egyáltalán, a megbékélés gondolata mikor, kiben és miért merült fel?
Hiszen egészen 2014 januárjáig – éppen az emlékmű tervének publikálásáig – a holokauszt évfordulójára emlékező közösség és a hatóságok között egyáltalán nem volt szokatlanul kirívó, nagy békétlenség. De bármit jelentsen is a »megbékélés«, vajon e »békés« szándékot hogyan szolgálhatja egy kétes esztétikai értékű szobor, amelyet titokban terveznek el, és bárminemű szakmai vagy társadalmi vita nélkül építenek fel? És hogyan szolgálhatja ezt a hivatalos műleírás, amely szerint Magyarország a német megszállás idején Gábriel arkangyalhoz foghatóan ártatlan volt? (...)
Orosz-ukrán háború és lengyel elnökválasztás – ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Szent-Iványi István külpolitikai szakértő és Somkuti Bálint youtuber.
Az uniós birodalmi elitprojekt a lehető legtávolabb tartja az állampolgárokat a döntésektől.
Fontos kérdésben kéri ki a magyar emberek véleményét a kormány.
Az egykori miniszter- és pártelnök érzelmes videóüzenetben búcsúzott el a politikai pályafutásától, és kijelentette, ez idő alatt nem a vagyonát gyarapította.
A hosszú kormányzás nem visszaélést jelent a polgárok idejével, hanem lehetőséget kínál a nagy léptékű tervek és reformok végrehajtására. A közigazgatási és területfejlesztési miniszter írása.
Merz cserébe leszögezte, „tudjuk, mit köszönhetünk önöknek. Amerika ismét kulcsszerepet játszhat a háború lezárásában.”
A céljuk mindig a győzelem.
Jobb, ha figyel, mit csinál.
